Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vallomás

2009.08.12

Hirtelen találkozás

Minden olyan csendes és nyugodt körülöttem, de belül érzem, hogy valami nincs rendjén. Egyedül állok a lakásom teraszán, és nem tudom mit kezdjek magammal. A gondolatok cikáznak a fejemben ide-oda. Egyre csak rá gondolok, és nem tudom az okát. Még soha nem éreztem így, lány iránt sem, de hát ő fiú. Nem tudom megnevezni ezt az érzést, csak azt tudom, hogy most is egyfolytában ő jár a fejemben és úgy érzem azonnal látnom kell őt, mert ha nem lehetek a közelében, meghalok a fájdalomtól. Most is valami ilyesmit érzek, a szivem összeszorul és nem kapok levegőt. Legszivesebben odarohannék a lakására és szorosan magamhoz ölelném, de félek hogy hogyan reagálna és mit gondolna rólam ezek után...Félek, hogy eltávolodna tőlem, de azt semmiképp sem szeretném. Egyszerűen csak vele akarok lenni, érezni az illatát, tapintani a puha bőrét, megérinteni a haját, átvenni a belőle áradó melegséget...Mindössze ennyit szeretnék, de vajon miért érzem így hirtelen??? Miért leszek féltékeny ha más fiúk/lányok társaságában látom? Ha csak kicsit is közelebb kerülnek hozzá, már rosszul esik... De ő csak egy barát, nem több...

Ekkor hirtelen félbeszakítja a gondolatmenetemet a telefonom hangja. Ki kereshet már ilyen késő este?
- Moshi-moshi! - szólok bele.
- Kazu? Jin desu! - hallom Jin hangját a vonal másik végéből. Mióta hív ő engem Kazunak? - lepődök meg.
- Hai. Miért hívsz ilyen késő este? Valami baj van? - kérdezem tőle.
- Iie. Nincs semmi baj... - mondja.
- Akkor miért hívtál?
- Találkozhatnánk most?
- Mi lehet olyan fontos, ami nem ér rá holnap? Már 10 óra van. - csodálkozom a kérésén.
- Majd megtudod! El tudsz jönni a lakásomra, vagy én menjek hozzád?
- Hát jó. Megyek, 10 perc és ott vagyok.
- Hai. Yo!
- Yo! - majd leteszem a telefont. Összekapom magam és elindulok. Lestoppolok egy taxit, beszállok, mondom a címet és már indulunk is. Fogalmam sincs mit akarhat tőlem Jin, nem szokása az efféle találka szervezés. Ilyenkor amúgy is YamaPi-ékkal szokott bulizgatni, nem pedig otthon ülni majd felhívni engem...Furcsa. 10 perc múlva valóban megérkezek. Kiszállok és odasétálok az ajtajához. Filózok picit majd becsengetek. Jin ajtót nyit és betessékel a házba. Leültet a kanapéra, kisiet a konyhába és hoz nekem egy teát.
- Jin, abbahagynád ezt az értelmetlen viselkedést és elmondanád végre miért hívtál ide? Miről van szó? - Igaz ezt mondtam, és valóban furcsálltam Jin viselkedést, de jól esett a törődése és az hogy ennyire igyekszik. Jól esett a közelsége, hiszen percekkel ezelőtt még majd meghaltam, hogy láthassam, hogy mellette lehessek, és lám most csodával határos módon itt ülök Jin lakásán, teát szürcsölgetve.
- Csak látni akartalak. Szükségem volt valaki társaságára és te jutottál eszembe.
- De miért pont én? - jó érzéssel töltöttek el a szavai, de kételkedtem bennük egy kicsit.
- Mert te laksz a legközelebb. - mondta.
- Szóval csak ezért? - mit is várhattam volna, hogy azt mondja: Azért mert őrülten szeretlek és nem tudok nélküled élni Kazu. Útközben jöttem rá ugyanis, hogy amit Jin iránt érzek az nem lehet más csak szerelem.
- Mi másért?
- Semmi...- sokat gondolkodtam ezen, és nem tudtam elmerjem-e neki mondani az érzéseimet. Mi van ha ő nem szeret és azzal talán tönkretehetném a barátságunkat is. De mi van ha ő is szeret, vajon miért nem mondja el, ugyanazért amiért én sem neki. Mert fél hogy elveszíthet. Igen, biztos így van. De hogyan tudjam meg hogy érez-e irántam valamit...talán mégiscsak el kéne mondanom neki.
- Min jár az agyad? - kérdezte Jin, miután pár percig nem szóltam semmit csak mélyen elmerültem a gondolataimban és megvitattam magamban a kérdést. Döntésre jutottam, úgy éreztem nem bírom tovább titokban tartani, el kell mondanom neki, mit érzek.
- Egy fontos dolgon. - válaszoltam rejtélyesen, nem tudtam hogyan tegyek vallomást.
- Mi az a fontos dolog, oszd meg velem kérlek!
- Történetesen veled kapcsolatos. - böktem ki.
- Velem? Mi az? - hangjában izgatottságot véltem felfedezni. Mintha már sejtené mit akarok mondani...
- Az a helyzet, hogy egyfolytában rád gondolok és úgy érzem szükségem van a közelségedre. Szeretlek, Akanishi Jin. - mindezt remegő hanggal mondtam végig és közben a reakcióját fürkésztem, vajon ő is így érez?
- Én is szeretlek, Kamenashi Kazuya. - ő mindössze ennyit válaszolt, de én ezzel tökéletesen megvoltam elégedve, sőt. Nem akartam hinni a fülemnek és óriási boldogság töltött el abban a pillanatban, mikor elhangzottak a szavai. Örömömben nem tudtam már visszafogni magam, de nem is volt már rá szükség. Közelebb hajoltam Jinhez és egy lágy puszit adtam a szájára. Elmosolyodtam, ezután ő is megpuszilt. Először gyengéden, majd egyre szenvedélyesebben. Nem tudtunk betelni egymással.
Fél órával később már túl voltunk a dolgon...
- Jin, ugye nem csak ennyi lesz ez a kapcsolat? - kérdeztem aggódva.
- Jajj te butus, hiszen már mondtam hogy szeretlek. Nem kihasználni akarlak, hanem szeretni, ölelni, egyszerűen veled lenni. Örökké.
- Én is így gondoltam...szeretlek! - mondtam másodszor ezen az estén.
- Én is nagyon szeretlek! - válaszolt Jinjin.
Ezután minden megváltozott köztünk, nem voltunk már egyszerű barátok. A JE-ben sajnos ez nem derülhetett ki, mert abból botrány lett volna és Jhonny bá leszedte volna a fejünket. Ezért sajnos titkolóznunk kellett előttük, de a KAT-TUN többi tagja tudta, vagy lehet hogy csak sejtette a viszonyunkat. Nem tudom mi lesz ha egyszer kiderül, de egy biztos, minden akadályt lefogunk tudni küzdeni közös erővel!!! És biztos voltam benne, hogy Jin is így gondolja!
Vége

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

jajj

(szerki, 2009.08.12 14:54)

Nagyon köszi, hogy ez a véleményed róla. Fejlődöm? Komolyan? jó ilyet hallani, jó tudni, hogy így van...*boldog* Persze, felteheted. én örülök neki, hogy eleve elkéred...xD még egyszer kösziiiii!

...

(Miya, 2009.08.12 14:41)

Most nincs időm sokat írni a történetről, mert megyünk Barcikára (xD), de nagyon tetszik, aranyos lett, és azt kell mondjam, hogy fejlődsz. :D De rohamosan. :) {Elkérhetem a történetet a www.erasmus.eoldal.hu-ra?}
Köszi, hogy olvashattam, és gratulálok hozzá. :)