Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rájöttem, hogy szeretlek

2009.08.24

Yumi és Yoko alkotása. (Junno×Maru)


Cím: Rájöttem, hogy szeretlek

Maru POV

Éppen a szokásos táncpróbánk zajlott éppen, amikor egy számomra nagyon fontos személy lépett a terembe...
Taguchi Junnosuke, késett egy kicsit és bocsánatot kért majd beállt táncolni és én segítettem neki a lépésben amit nem tudott. Ez a lépés egy nagyon nehéz koreográfia része volt, amit már nagyon régóta gyakorolnunk kellett. Ezt a Shounen Clubban fogjuk előadni Osakában. Két hét múlva indulunk, de nem mindenkivel együtt. Csak Junno és én megyünk, mert mindenki más kocsival megy és elsőnek mi megyünk ki, mert mi leszünk a műsorvezetők. A műsor témája a szerelem és a barátság lesz. Ezt mi ketten találtuk ki, amikor egy koncert után kettesben mentünk haza. Aznap Junnoéknál kellett aludnom, mert otthon nem tudtam, azért mert átrendezték a lakásomat és nagy felfordulás volt.
Akkor kezdődtek a furcsa dolgok körülöttem. Észrevettem magamon, hogy egyszerűen nem tudom levenni a tekintetemet Junnoról és egyre több időt akarok vele tölteni. Akkor még nem értettem az okát. Azután jöttem rá hogy szeretem, mikor mélyen a szemembe nézett és mondott valamit.
- Maru, te több vagy nekem egyszerű barátnál. - nagyon megdöbbentem, nem tudtam mit feleljek.
Ő hirtelen magához rántott és átölelt. De én még nem értettem, vagy nem akartam megérteni ezt és mielőtt kimondhatta volna hogy szeret, elszaladtam. Azóta megpróbálom kerülni őt és átgondolni mit is érzek iránta.
Már eltelt egy hét és nekem elegendő volt ahhoz, hogy rájöjjek, szeretem.
- Hogyan mondjam el neki? - kérdeztem magamtól.
- Jó, megpróbálom. - mondtam hangosan.
Utána elindultam Junnoék házához, de útközben inkább visszafordultam. Úgy gondoltam a közös Osakai út tökéletesen megfelel majd a vallomásomnak. Tehát addig még egy hét van és addig megpróbálom leplezni az érzéseimet. De félek magamtól, hogy ha hozzám ér tánc közben, nem bírok majd magammal. Ezért nagy ívben kerültem őt a próbákon is. És ez feltűnt neki valószínűleg és az egyik próbán megszólított.
- Maru! Beszélhetnénk négyszemközt a próba után? Elmehetnénk a lakásomra. Mit szólnál hozzá?
- Miről lenne szó? - hogy lehet valaki ennyire szexi egy egyszerű öltözékben is? - gondoltam közben.
- Majd megtudod. Jössz vagy sem?
- Gomen de találkoznom kell az egyik haverommal. - ha megyek, romba dől a tervem.
- És holnap? - kérdezte Junno.
- Maru? - most mit tegyek? - gondolkoztam.
- Hai? - á, a fenébe is. Hamarabb kell megtennem, nem tudok neked ellenállni.
- Mi a válaszod?
- Renben találkozhatunk de csak tíz percem van. - talán ezzel mégiscsak elkerülhetem.
- Nekem annyi is elég lesz.
- Mondd már meg hogy miről lenne szó? Már úgyis beleegyeztem. - kíváncsiskodok, de közben jól tudom miről van szó.
- Ne kíváncsiskodj! Már mondtam, hogy megtudod. Most nem alkalmas, nem vagyunk egyedül.
- Nande? Muszáj ahhoz egyedül lennünk? Ahhoz van köze mikor nálad aludtam? - próbálom leplezni az izgalmamat, remélem sikerül...
- Ahhoz is.
- És még mihez? - próbálkoztam tovább.
- Ezt majd megbeszéljük akkor. Most mennem kell. Holnap nálam délután ötkor megfelel?
- Hai.
- Ja!
- Ja!
Fél öt van. Éppen készülődök Junnoékhoz. A tervem miszerint egy hét múlva beszélek Junnoval, meghiúsult. Úgy érzem most kell túlesnem rajta.
- Ganbare Maru! - biztatom magam és kimegyek a kocsimhoz. Elindulok és közben próbálgatom, hogy is mondjam el neki.
Fél óra múlva Junnoék háza előtt állok. Kiszállok a kocsiból és odasétálok az ajtóhoz. Becsengetek, Junno anyukája nyit ajtót.
- Konnichiwa! Junnohoz jöttem.
- Kerülj beljebb Maru! - azzal betessékel a nappaliba és hoz nekem egy teát.
- Arigatou!
- Douitashimashite. Junno mindjárt jön, épp a fürdőben van. - mondja majd visszamegy a konyhába.
- Wakatta. - egyre hevesebben ver a szívem. Fél perc múlva megérkezik Junno.
- Bocsi hogy megvárakoztattalak. Menjünk be a szobámba. - mondja és elindul a szobája felé.
- Semmi baj. Hai. - és követem őt a szobájába.
Ismerős a környezet, hiszen nem olyan rég aludtam itt. Leülök az ágyára és kényelembe helyezem magam, ezzel leplezve a bennem felgyülemlő feszültséget. Ő is leül mellém az ágyra. Egy ideig nem szólunk egymáshoz, aztán én töröm meg a csendet.
- Szóval miről is akartál velem beszélni?
- Hát...kíváncsi lennék rá, hogy miért kerülsz engem mostanában? Mert ha az az oka amit múltkor mondtam, akkor felejtsük el és legyen minden a régi. De ha nem az, akkor tudni szeretném mi.
- Az az igazság, hogy nem is tudom hogy mondjam el...szóval nagyon elgondolkodtatott amit a múltkor mondtál nekem. Állandóan az járt a fejembe és rá kellett jönnöm, hogy...én is ugyanúgy gondolom. Akkor még nem értettem, de mára már tudom, hogy én téged...szeretlek! - nagyon megkönnyebbültem mikor végre sikerült kimondanom azt a szót.
- Én is szeretlek Maru! - mondta örömteljesen Junno. - De még mindig nem értem. Akkor miért kerültél engem, ha tudtad hogy szeretsz?
- Hát tudod...azért, mert az volt a tervem, hogy útközben mondom majd el, mikor megyünk Osakába. De most már tudom, hogy hülye ötlet volt. Jobb volt hamarabb túlesnem rajta, csak magunknak nehezítettem meg a helyzetet.
- Ah, wakatta. - mondta mosolyogva.
Mindketten ledőltünk az ágyra, és egymás karjaiban aludtunk el. Mikor felébredtem, azt vettem észre, hogy Junno már fel van és azt nézte ahogy alszom. Erre mosoly jön az arcomra, ő is így tesz.
- Jól aludtál? - kérdezi tőlem.
- Hai, nagyon jól.
- Örülök neki. - azzal felült az ágyon és az éjjeliszekrényben keresgélni kezdett valamit. A kezébe fogta a tárgyat, odahajolt hozzám és a nyakamba akasztott egy nyakláncot. Egy medál volt rajta, ami egy nagy J betű volt.
- Már régóta szerettem volna odaadni neked, de nem tudtam helyes lenne-e. Most már úgy érzem az.
- Arigatou gozaimasu. - közelebb hajoltam hozzá és egy lágy puszit adtam az ajkaira. - Neked is van ilyen?
- Hai. Együtt vettem őket. - előhúzott a pólója alól egy ugyanolyat mint az enyém M betűs medállal.
- Eddig nem tűnt fel, hogy ilyened lenne. - csodálkoztam.
- Ma vettem fel először azóta, hogy azt a bizonyos mondatot mondtam. Ugyanis akkor volt rajtam legelsőnek. Aznap vettem.
- Áh, sou ka?
- Haaai. Mintha tegnap azt mondtad volna, hogy csak tíz perced van...- jegyezte meg laposan Junno.
- Hisz tudod hogy nem gondoltam komolyan. Vagy azt akarod, hogy már menjek?
- Nem, a világért sem. Maradj, ameddig csak szeretnél. Esetleg itt is alhatnál. - javasolta Junno.
- Miért is ne?! - egyeztem bele.
- Nem vagy éhes? Én már megéheztem. Csinálok valami vacsorát.
- De igen, az vagyok. Rendben, megyek segítek.
- Nem kell, maradj csak. Majd én megcsinálom.
- Biztos ne segítsek? Szívesen teszem.
- Biztos. Te csak pihenj! Mindjárt jövök.
- Hát jó. - ha nem akarja, nem akadékoskodom.
Egyedül maradtam a szobában. Junno illata körbejárta a házat, de itt különösen lehetett érezni. Mélyen a levegőbe szagoltam és örökre megőriztem magamban ezt az illatot. Körülnéztem a szobában, semmi változás nem volt, azóta mikor legutóbb itt jártam. Azonban most feltűnt egy kép, amin ketten feszítettünk még fiatalabb korunkban. Egy tengerparton voltunk, jól emlékszem arra a napra. Nagyon jó idő volt, egész nap csak hülyültünk, élveztük az életet. Nagyon jó emlékek ezek, amiket soha nem fogok elfelejteni. Főleg most hogy már együtt vagyunk, ezek az emlékek lesznek azok, melyek még szorosabbra fűzik majd a kapcsolatunkat és persze új emlékekre is szükség van. De a régieket is megőrizzük majd a szívünkben.
Ekkor hirtelen felmerült bennem egy kérdés:
- Ha én és Junno szeretjük egymást, akkor az azt jelenti hogy mi...melegek vagyunk???
- Ha már így alakult, akkor ezt kell szeretni... - törődtem bele. Különben sem érdekel, az a lényeg hogy szeretem őt. Más nem számít és ezzel végleg lezártam magamban ezt a témát.

Vége

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Hai-haaai!

(szerki, 2009.08.27 09:10)

Jelentem javítva! És egy kicsit ki is egészítettem itt-ott...xD Ha gondolod elolvashatod mégegyszer, ha van kedved.

ahha.

(Miya, 2009.08.25 11:21)

Jah értem. Aszittem elírtátok. :) Tudom h csak a ficuban írtad. xD De akkoriiiiiisss. xD xD

...

(szerki, 2009.08.25 11:15)

de odaírtam hogy a ficuban!!! a valóságban tudom h nem meleg. naaa. Én tudom hogy nem lehet ott koncertet adni, de Yumi ezt nem tudta és már nem akartam beleszólni ha egyszer azt írta.

naaa...

(Miya, 2009.08.25 11:01)

Junno nem meleg!!!!!! xD De tényleg. nem. :D Jah és juteszembe kihagytam, hogy... a Shounen Club az egy műsor, szóval ott nem tudnak koncertet adni. :D De ez nem nagy baj. :)

öhm...

(szerki, 2009.08.25 10:59)

Ano...azt a részt amit írtál hogy aranyos volt. nos azt tőled szedtem, mert talán az első ilyen ficudba írtad ugyanezt kb. a történet végére. és am ez a befejezés még csak az én változatom, a Yumié még hiányzik, mert közösen csak addig tudtunk eljutni, hogy Maru megérkezik Junnoék házához...xD majd átadom neki, nem lesz szükség fenyegetőzésre.(am most a férjed meleg...xD a ficuban!) majd át fogom nézni, tegnap csak felpakoltam ide és nem javítottam, de ígérem fogom. nagyon örülök hogy tetszett és hogy időt szántál rá. :)

hihi

(Miya, 2009.08.24 15:41)

Nyáhá. xD a végén... "akkor az azt jelenti, hogy mi... melegek vagyunk???" - xD Ez aranyos volt. Marutól nem is vártam mást. :D Gratulálok mindkettőtöknek ehhez a történethez. (add át Yumi-nak, jóó?? *vagy megfenyegetem Shigét* köhömm. xDxD Néhány vesszőhiba van benne, meg valahol ki volt hagyva egy szó, de ettől függetlenül értettem, mire céloztok. :) És azért olvassátok át mégegyszer, mert volt benne... izé miis? xD Jah igen, az elején volt egy nyelvhelyességi hiba is. De ezt pár perc alatt ki tudjátok javítani. :) Szóval... köszi, hogy megírtátok, és hogy feltettétek ide, hogy elolvashassam. :D :)