Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Piroska és a Farkas – kicsit másképp…

2011.01.25
Cím: Piroska és a Farkas – kicsit másképp…
 
Írta: Yoko
 
POV: Piroska alias Saffie POV
 

- Piroska~~!!! – kiabál anyám a konyhából.
- Máris megyek~! – kiáltok vissza neki és felállok a gép elől és kibaktatok. Már tudom mi fog következni.

- Piroska – kezdi az anyám – ideje lenne meglátogatnod nagyanyádat. Tudom, hogy nem kedveled, mert állandóan csak vedel, de vele is törődnie kell valakinek.

- Miért nem küldjük már öregek otthonába? – szúrom közbe a kérdést, de szinte azonnal meg is bánom.

- Hogy mondhatsz ilyet, ott nem érezné jól magát, te is tudod.

- Oké-oké, bocsesz.
- Szóval, ahogy már máskor is, pattanj be a terepjáródba és nézzél fel a nagyihoz, meg vigyél neki valami kaját meg piát. Nehogy elvonási tünetei legyenek, és a kórházban kössön ki szegény.

- Hú de sajnálnám… - jegyzem meg halkan. – Oké, akkor átöltözök. Addig készítsd el, amit küldeni akarsz.

- Rendben. Köszi Szívecském. – csak intek egyet a kezemmel és bemegyek a szobámba.

Kikapcsolom a gépet, de előtte kiírom gyorsba face-re állapotnak, hogy: „Már megint a nyanyához küldtek, szóval LOST! Sziasztok~ pux”

Még látom, hogy valaki írta: „Részvétem! Szia~”

Ezután a szekrényhez megyek, és ruha után kutakodok. Mindegy hogy a diszkóba, vagy a nagyanyjához megy az ember lánya, mindig jól kell kinéznie, hiszen bármikor rá találhat a nagy Ő. Na persze nem épp Shrekre gondolok… hanem mondjuk egy helyes David Villa, Sergio Ramos vagy Fernando Torres.

Kis idő múlva rá is találtam a legmegfelelőbb göncre… egy extra piros miniruhára, amihez tartozott egy ugyanolyan piros kapucnis boleró is. De ha már stílus és focistazsáner, akkor hozzá egy alap tornacsuka és az elengedhetetlen spanyolos kiegészítők. Haj szög egyenes, smink természetes hatású és kész is. Felkaptam a slusszkulcsot és kimentem a garázsba, majd kiálltam a kocsival. Anyám már hozta is a bevásárlókosárba összeszedett cuccokat, amiket vinnem kell. Bepakoltam magam mellé az ülésre és elindultam.

- Fuck! – káromkodtam pár méterre a házunktól. A jogsit otthon hagytam. Visszafordultam, anyám már kint állt a jogsimmal a kezébe és csak vigyorgott. Mindig ez van, de akkor mi a fenéért nem tud előtte szólni? Ez számomra egy nagy kérdőjel.

Újra elindultam, miután anyám képébe ordítottam, hogy:

- Te csak ne nevess, mert szétkürtölöm a faluban, hogy éjszakánként még mindig bepisilsz!

Persze nem volt igaz, de egy faluban ez nem sokat számít… csak legyen min csámcsogni a szomszédoknak. Igazi pletykaéhes társaság.

A terepjáróm keresztülrobogott a falun. Mivel elég kíváncsi természet voltam, nem bírtam megállni, hogy belenézzek a kosárba. A szemem kiesett a helyéről…

Balley’s whisky, közel a legdrágább és legfinomabb pia a faluban és én még csak meg sem kóstolhattam soha. Na de majd most…

Nem érdekelt, hogy vezetek, az meg még úgy se, hogy anyám az öregnek szánta. Szépen fogtam az üveget, a fogammal lesegítettem róla a kupakját és egy nagyot kortyoltam belőle. Nagyon finom édes és ütős is. Mindet megittam, aztán beharaptam mellé egy pogácsát is, hogy ne hányjak. Még sohasem fordult elő, hogy pia miatt rókáztam volna…

Egy ideig semmi hatás. Kellett neki egy 15 perc, míg végre megéreztem. Akkor aztán homályos látástól a szédülésig minden volt, s szerencsésen nekihajtottam egy fának.

Nem lett különösebb bajom, még a kocsimnak sem, csakhogy nem tudtam visszatolatni, mert beakadt a kereke valamibe és akárhányszor próbálkoztam, lefulladt.

Egy segítőre lett volna szükségem, aki előről megtolja… a járgányt. Jött is nemsokára…

Nem hittem a szememnek. A hegyről lefelé tartott, sportos felszerelésében, éppen edzett. Ő volt az, David Villa.

- Szia! Bocsi, hogy félbeszakítom az edzésedet, de segítenél nekem? – csodálkoztam magamon, hogy tudtam ilyen értelmesen beszélni, holt részegen. Bár már nem szédültem és tisztábban is láttam, mint előtte.
- Szia! Mi történt? – nézett a kocsimra, majd rám.
- Nekihajtottam a fának és most nem tudok visszatolatni. Jó lenne, ha megtolnád.

- Oké, semmi akadálya. Ülj be és megtolom.

- Rendben. – rávillantottam a kislányos mosolyomat, amivel minden pasit elbűvölök. Úgy tűnt nála is bevált, visszamosolygott. Beszálltam a kocsimba, ő meg előrement és szólt, hogy mehet. Elfordítottam a kulcsot és óvatosan gázt adtam, miközben ő izmos vállai segítségével megtolta a kocsit és kijutottam. Beálltam irányba, addig ő kijött az út szélére vissza. Kiszálltam.

- Köszönöm szépen. Nem is tudom, mi lett volna velem, nélküled…
- Szívesen segítettem egy ilyen lánynak, mint te.

- Milyen lánynak? – kérdeztem izgatottan.

- Egy vérbeli spanyoldrukkernek, aki ráadásul gyönyörű is.
- Köszi~
- Nincs mit.
- Mivel hálálhatnám meg a segítségedet?
- Egy telefonszám megteszi. – felelte csábos mosolyával.

- Rendben. – A kocsihoz mentem és kikaptam egy filctollat, majd odamentem hozzá.

- Kérem a kezed! – Odanyújtotta a jobb kezét, megérintettem, illetve megfogtam, hogy ne mozogjon és ráírtam a kézfejére a számom, alá pedig egy szívecskét rajzoltam.

- Tessék! – engedtem el és rávillantottam a mosolyom.

- A nevedet még megtudhatnám? – kérdezte epekedve.

- Mindenki csak Piroskának hív. De valójában Saffie a nevem. (kiejtés: Szafi)
- Én pedig David vagyok. David Villa.
- Tudom jól.
- Sejtettem, csak gondoltam bemutatkozom.
- Oké. Most sajna mennem kell, majd hívj! Szia~
- Rendben. Szia~

Beszálltam a kocsimba és a visszapillantóban figyeltem, amint egyre távolodik. Ugye mondtam, hogy mindig felkészültnek kell lenni? Hát tessék, megtörtént… és milyen rendes volt velem, el sem hiszem.

Továbbhajtottam szerelemtől és piától fűtötten, de már viszonylag tiszta fejjel.

Ismertem Piroska ősrégi meséjét, amiben a farkas megpróbálja felfalni őt, de ez csak egy mese volt. Éppen ezért, amikor hívott a kötelesség, nem szorongattam tovább. A pia kihozta belőlem, teljes nyugodtsággal kiszálltam, kerestem egy eldugottabb helyet és dobtam egy sárgát, ahogy mondani szokás. Aztán visszamentem a kocsimhoz, beszálltam és rátapostam a gázra.

Végre és/vagy sajnos odaértem a nagyi házához a szőlőbe. Nem volt túl nagy kérója, de azé jó lett volna házibulikat tartani benne. Kelletlenül becsengettem. Vártam, mindig soká tart neki elérni az ajtóhoz, de most a szokottnál is lassabb volt. Még egyszer benyomtam a csengőt, hátha nem hallotta. Halk zajok szűrődtek ki odabentről és végre ajtót nyitott.

- Csakhogy kinyitottad… nagyi! – nem ismertem rá, ez ő?

- Te ki vagy? – kérdezi tőlem.
- Piroska! – miután még mindig furán nézett rám, hozzá tettem – Az unokád!

- Jaj persze, bocsáss meg, nem tudom hova tettem az eszem. – soha nem is volt… - Gyere be, aranyom!

- Anya küldött neked frissensült pogácsát, meg egy kis… illetve most csak ennyit. – fejeztem be hirtelen, inkább nem említem a whiskyt.

- Tedd csak le az asztalra. – így is tettem. A nagyi nagyon furcsán nézett ki és az, hogy meg sem ismert az imént, kissé gyanús volt. Kezdtem azt érezni, hogy a mesében vagyunk.

- Nagyi, hogyhogy megvan minden fogad és úgy csillognak, mint a reklámban?

- Műfogsorom lett és Colgate-tal mosom, attól ilyen.
- És mitől olyan feszes a bőröd?
- A botox csodákra képes, no meg az arcpakolás.
- És hogyhogy nem lógnak már a melleid?
- Plasztikai műtét. Felvarrás és implantátumok.
- Te fogytál?
- Egy kis zsírleszíváson is részt vettem.
- És mintha magasabb is lennél.
- Biztos csak a magas sarkú miatt.
- És hova lett a szemüveged?
- Lecseréltem kontaklencsére.
- És a szád is, mintha vastagabb lenne.
- Egy kis szilikont töltettem bele.
- A hajad pedig…
- Befestettem szőkére és póthajat is tettek bele, szerintem így sokkal fiatalosabb.
- De nagyi, te már 65 éves elmúltál.
- Na és? Én nem élvezhetem az életet?
- De, persze. Ahogy tetszik. Végül is, hozzá tudnék szokni, hogy ilyen harmincas nagyim legyen.
- Hát jobb is, ha hozzászoksz.
- Nekem lesz a legcsúcsabb nagyim a faluban. – és ezt teljesen belelkesülve közöltem vele. De persze ahogy a mesében is, itt is eljött egy pillanat. Egy pont, ahol az ember megpróbál ésszerű maradni, és végiggondolni a dolgokat. Most akkor mi is ez az egész? Nem létezik, hogy ez az én begyöpösödött, alkesz nagyim legyen. Valami nem stimmelt.

- Nagyi, emlékszel, amikor elvittél engem a vidámparkba és egy egész napot ott töltöttünk kettesben?
- Hát persze, aranyom. – bukta~~~~~~~~~~, nagyival soha a büdös életbe nem voltunk vidámparkba. De most akkor mit tegyek? Még egy tesztkérdés, ha ez is bukta…
- Nagyon jól éreztük magunkat, kár hogy nagypapa nem lehetett ott. Szokott neked hiányozni még?
- Néha eszembe jut és sírva fakadok. Nyugodjon békében! – keresztet vetett, de csak a szerep része volt, hiszen ezt is bukta. A nagypapi nem halt meg, legalábbis nem tudok róla. Még anya születésénél lelépett és a nagyi az óta és a miatt lett alkesz.

- Tudod mi a gáz az egészben „nagyi”?
- Mi, aranyom?
- Az, hogy te nem a nagyim vagy. Hova vitted őt? – követelőztem.

- Miről beszélsz kicsi szívem. Én vagyok a nagyid.

- Ha-ha. Elbuktál mindkét tesztkérdésemen. Sosem voltunk vidámparkban, a nagypapa pedig nem halott, csak elhagyott. Illetve, az igazit hagyta el. Szóval?
- Lebuktam, a fenébe is!
- Egy: Ki a fene vagy te? Kettő: Mit keresel itt? Három: Hova tűntetted a nagyimat? Négy…

- Héj, lassabban! Egyszerre nem tudok mindenre válaszolni csajszi! – szakított félbe.

- Oké, akkor kezdjük mindjárt az elsővel. Ki a fészkes fene vagy te tulajdonképpen?
- Egy topmodell. – gondolhattam volna…
- És minek vagy itt?
- Kellett egy szálláshely, ahol lehetek, amíg itt van dolgom. A faluban kerestem szállodát vagy hasonlót, de semmi. Útközben viszont láttam ezt a házat és gondoltam hátha üresen áll.
- Csakhogy a nagyi itt volt.
- Pontosan. Kértem, hogy hadd maradjak nála pár napig, de olyan makacs és irigy vénasszony – már bocsánat -, hogy nem engedte meg. Azt mondta, aludjak az erdőben. Én viszont nem hagytam magam.
- Jól tetted… - fűztem hozzá halkan.
- Szóval visszajöttem és átvettem a hatalmat a háza fölött.
- Mit tettél vele?
- Ne aggódj, semmi baja. Fent fekszik az ágyában, csak kikötöztem, nehogy megszökjön és rendőrt hívhasson.
- Kapott enni vagy ilyesmi?
- Persze, nem vagyok olyan szívtelen, amilyennek hiszel. Mondhatnám azt is, hogy ez afféle bosszú a részemről, amiért olyan undok volt velem és nem hagyta, hogy itt aludjak.

- Azt hiszem, nagyon bírlak téged. De most kajakra. Legalább a nagyi észhez tér majd végre.
- Örülök neki.
- Meddig maradsz még?
- Azt hiszem ideje mennem.
- Hát jó. Örültem a találkozásnak.
- Én szintén. – fogta a kis bőröndjét és távozott. Felmentem az emeletre, mert egy kicsit megijedtem hirtelen. Mi van, ha hazudott és a nagyi nincs is az ágyában? Ha csak egy pszichopata gyilkos és a nagyi mondjuk, holtan fekszik a padlón? Én meg hagytam elmenni a bűnöst, sőt még össze is haverkodtam vele.

Félelemmel telve nyitottam be a nagyi szobájába. Az ajtó nyikorgása horrorisztikus hangulatot keltett bennem, de végül megnyugodhattam. A nyanya ott feküdt, sértetlenül.

- Piroska~, kis unokám. Szabadíts ki, kérlek! – mentem és eloldoztam a csomókat.
- Jól vagy? Nem bántott? – kérdeztem aggódást erőltetve az arcomra.

- Semmi bajom. Már elment?
- Igen, megnyugodhatsz. Elmúlt a veszély.
- Jaj, de jó. – a nagyi fogta magát és még csak meg sem köszönte, hogy megmentettem, szaladt le a lépcsőn, hogy szétnézzen. Ballagtam utána komótosan. Azt nézte, hogy a csajszi elvitt-e valamit a házból. De úgy tűnt, semmit. Mikor már totál lenyugodott, rátalált a kosárra, beverte az összes pogácsát, amit hoztam és a hűtőhöz indult.

- Azt hiszem, akkor én most mennék is! – kezembe vettem a most már üres kosarat. Elindultam az ajtó felé, de mielőtt kiléptem volna, még visszafordultam. Azt láttam, hogy az alkesz – aki talán napokig nem juthatott alkoholhoz – most pótolja a lemaradását. Erre nem voltam kíváncsi, úgyhogy nyugodt szívvel megfordultam és eljöttem. Hazakocsikáztam zűrmentesen és elmeséltem anyámnak, hogy mi történt. Kissé kiakadt, de hát van ez így. 

Épphogy csak beültem a gép elé, amikor megszólalt a mobilom. Ismeretlen szám, ugyan ki lehet. Csak nem…?

- Halló? – szóltam bele bizonytalanul.
- Szia! Piroska, illetve Saffie, te vagy az?
- Igen én, de te ki vagy?
- David Villa. Megígértem, hogy felhívlak.
- Jaj, bocsi. Nem ismertem meg a hangod…
- Semmi baj, én se a tiédet.
- Na és miért hívtál?
- Én vagyok a Farkas és meg akarlak zabálni.
- Ne légyszi, csak ezt ne. A Piroskás dolgokból már elegem van mára…
- Hogyhogy?
- Akarod, hogy elmeséljem? Fura egy sztori…
- Raj-ta! Nekem van időm, mondd nyugodtan. Végtére is azért hívtalak, hogy beszélgessünk.
- Rendben. Szóval az úgy volt, hogy…
 
 
 
THE END
 
A jövő:

1.      Daviddal nem jött össze… azonban megismerkedtem Sergio Ramossal, akiről később kiderült, hogy Farkaska a beceneve…

2.      Mivel a nagyi továbbra is alkeszkodott, elvonóra küldtük, utána pedig mehetett az öregek otthonába.

3.      A topmodell befutott modell lett és felvette a Claudia Shiffer nevet.

4.      Anyám… nos, ő boldogan élt együtt apámmal, míg meg nem haltak szívrohamban, amikor meglátták a meztelen képeimet a Playboy magazin duplalapján.

5.      Én ugyanis… Playmate lettem és mindenki csak Piroska néven ismert. Aki még egy Farkassal is…

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

jóég Yoko :D

(bell, 2017.05.15 18:30)

Hallod, ezen még mindig szakadok xdddd Pornós Piroska :DDD Mekkora jó már! :D

Re: jóég Yoko :D

(Rasztörpilla, 2019.02.13 01:04)

Kèt èvvel később észrevenni egy komit. xD

hahahahahahhahahhahahahhahahhaahahahhahahahhahahaha

(vvbvvvvvvvvvvvvvvy, 2011.07.21 15:53)

hahahahahahhahahhahahahhahahhaahahahhahahahhahahaha hát ez jó meg szakadok a röhögésben

Re: hahahahahahhahahhahahahhahahhaahahahhahahahhahahaha

(szerki, 2011.07.21 16:54)

Köszi ezt az eget rengető hozzászólást, örülök hogy tetszett... :D (elárulod, hogy ki vagy..? xD)