Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jin titkos élete avagy a srácok akcióba lendülnek

2010.05.20

Próba urán:

- Srácok, nem láttátok Jint? Az előbb még itt volt… - szólalt meg Kame.
- Szerintem tusolni ment. – válaszolta Junno és közben pakolászta a holmiját.
- Mostanában mindig korán távozik – jegyezte meg Ueda.
- Ti is észrevettétek? Mintha kerülne minket – bólogatott Kame.
- Talán csak egy kis magányra vágyik – szólt közbe Maru.
- Nem, Kaménak igaza van. Furán viselkedik. Ki kellene derítenünk mi baja. Ezt szinte a kötelességemnek érzem – mondta lelkesen Koki.
- Egyetértek – Kame.
- Srácok, ti is benne vagytok? – kérdezte Koki izgatottan.
- Hai-haai! – mondták egyszerre.
- Ki nem hagynám, jó muri lesz – Maru.
- Most akkor egyeztessük óráinkat! – Junno.
- Követni fogjuk mindenhová? – kérdezte belelkesülve Ueda.
- Pontosan ezt fogjuk tenni – Koki.
- Így öten nem leszünk kicsit feltűnőek? – kételkedett Kame.
- Majd álcázzuk magunkat – felelte Maru.
- Mégis minek, bokornak? – nézett értetlenül Kame.
- Miért is ne?!

A titkos összeesküvés még egy jó darabig folytatódott, amikor végre dűlőre jutottak. Két csapatra oszlottak, Kame, Koki és Ueda voltak az egyik, Junno és Maru pedig a másik csapatban. Mindent kiterveltek alaposan. Aztán végre Jin is megérkezett a terembe és épp szedelődzködött, indulni készült. A srácok titkos pillantásokat váltottak, mindenki tudta, mi a dolga.

- Na, én most megyek. Sziasztok! – köszönt el Jin és kiment az ajtón.

- Kezdődik, munkára fel! És ne feledjétek, nem vehet minket észre! – intette a többieket Kame, aki igazság szerint tartott a lebukástól.
A fiúk kiosontak a JE-ből és kifigyelték Jint. Kame csapata fogott egy taxit, hogy Jin ne ismerhesse fel a kocsit és követték őt. Ekkor még nem sejtették, milyen óriási titkot készülnek leleplezni…

- Mi van, ha észrevesz? – nyugtalankodott Kame.
- Nyugi, nem fog! – csitította Koki és Ueda.

Egyszer csak Jin kocsija megállt és ő kiszállt belőle. A srácoknak fogalmuk sem volt róla, hol is vannak éppen. A kocsiban vártak, amíg tisztes távolságba nem kerültek Jintől. Az úton egyenesen besétált egy sötét sikátorba.

- Biztos valami olcsó nőcskével találkozik – találgatott Koki.
- Talán itt az ideje bevetni az álcát! – utasította Ueda. A fiúk átöltöztek a taxiban, kapucnis felső, napszemüveg stb. Úgy gondolták, így Jin nem ismeri majd fel őket. Óvatos léptekkel közelítették meg a szűk utcákat, ahová látták őt besétálni. Mikor odaértek, nem láttak a közelben senkit.
- Felszívódott! – püfögött halkan Kame.
- Dehogyis, nézd, az út elkanyarodik… - mutatta Koki.
- És mi biztos, hogy odaakarunk menni? – kérdezte félénken Ueda.
- Berezeltél Tat-chan? Ne már! Légy bátor, gyerünk! – bíztatta Koki és a sarok felé húzta az ódzkodó fiúkat.
- Semmi… - elégedetlenkedett Kame.
- Hova tűnhetett?
- És egyáltalán minek jött ide? – hirtelen zajra lettek figyelmesek.
- A tűzlépcső… - nézett fel Ueda.
- Hát persze! – csapott a fejére Koki.
- Oda már nem követhetjük – szólt Kame. – Húzzunk innen, a hideg ráz ettől a helytől.
- Feladod? Mikor már olyan közel járunk az igazsághoz?
- Oda én fel nem megyek, tériszonyom van – makacskodott Kame.
- Jól van, akkor lépjünk le innen!
- Helyes! – azzal elindultak a „fény” felé. A taxi megvárta őket, azonban valami mintha hiányzott volna…
- Hol van Jin kocsija? – eszmélt rá Kame.
- A fenébe! Lelépett. Ezek szerint kiszúrt minket… - aggódott Koki.
- Ne fesd az ördögöt a falra! Ez még nem száz százalék – szólt Ueda.
- Kupaktanács! MOST! –parancsolta Koki.
- Hívom a többieket… - ajánlotta Kame.

Tizenöt perc múlva már Kame lakásán voltak. Mindent elmeséltek Junnonak és Marunak. Most azonban rajtuk volt a sor, hiszen ők sem tétlenkedtek.
- Szóval, kiderítettük, hogy Jin az utóbbi időben nem otthon töltötte az éjszakákat… - mesélte Junno.

- Mondtam, hogy nője van – vágta rá Koki.
- Várj, ez még nem minden! – szólt rá Maru.
- Folytasd, folytasd! – türelmetlenkedett Kame.
- Na, szóval azt is megtudtuk, hogy egy héttel ezelőtt valamilyen baleset érte, de nem ment kórházba, sem orvoshoz. A recepciós lány mesélte, nagyon sápadtan ért haza az éjszaka közepén és látszott rajta, hogy valami nem stimmel nála. A nyakát fogta és úgy ment fel a lépcsőn, hogy alig állt a lábán.

- Valaki megverte? – aggódott Kame.
- Elképzelhető, az ő természetével abszolút megérthető… - Koki.
- Na de Koki! – szólt rá Maru.
- Jól van, na… - szégyellte el magát Koki.
- Akkor most, mitévők legyünk? – kérdezte Junno.
- Folytatjuk a nyomozást, mi mást tehetnénk?! – lepődött meg Kame.
- Igaza van! Az is lehet, hogy valami oltári nagy balhéba keveredett és muszáj segítenünk neki. A barátai vagyunk – helyeselt Ueda.

- Mi lenne, ha egyszerűen csak rákérdeznénk? – vetette fel Junno.
- Ja és gondolod, hogy válaszolna… - teremtette le Maru.

Ekkor hirtelen csengőszóra lettek figyelmesek. Mindannyian összerezzentek az ijedtségtől.

- Jin az!!! – közölte Maru kétségbeesve, miután kinézett az ablakon.
- Cssss… bújjatok el! – parancsolta Kame. – Kinyitom. – a srácok eszeveszett gyorsasággal kerestek maguknak megfelelő búvóhelyet, majd Kame az ajtóhoz ment.
- Nyitom! – kiabált ki.
- Mi tartott ennyi ideig? – kérdezte felháborodva Jin.
- A… aludtam. – találta ki gyorsan Kame.
- Nem tűnsz álmosnak. Mindegy, nem ezért jöttem. – azzal Jin leült a kanapéra.

- Nos, hallgatlak! – mondta bizonytalanul Kame, mert közben azon aggódott, hogy nem lóg-e ki valahonnan egy nem odavaló testrész, mondjuk a szekrényből…
- El kell mondanom neked valamit! Valami fontosat.
- Kinek tartozol? – bukott ki Kaméból a kérdés.
- Hah? Miről beszélsz? Senkinek sem, nem erről van szó.
- Oh, gomen. Mondd csak! – fogta vissza magát Kame.
- Valami baj van, Kame? – nézett rá Jin.
- Nem-nem. Mondd nyugodtan!
- Hát jó. Szóval egy hete történt valami különös…
- Megvertek? – Kame ismét nem tudta elfojtani a kérdését.
- Mi? Most ezt miből gondolod? – egyre értetlenebbül nézett Kaméra.
- Áh, semmi. Csak ez jutott eszembe… - védekezett Kame.
- Te biztos, hogy jól vagy? – kérdezte újra Jin.
- Persze, csak, tudod… aludtam. Az agyam nem működik kellően…
- Ah, biztos úgy van. Ez meg mi volt? – zajt hallott a konyha felől.
- Mit is akartál mondani? – próbálta terelni a szót Kame.
- Te nem hallottad? Van itt még valaki? – kérdezte Jin.

- Nem, senki. Biztos csak Ran-chan volt. – bizonygatta Kame.
- Az meglehet… szóval, egy hete találkoztam valakivel és azóta megváltozott az életem.

„Egy nővel, Kokinak igaza volt.”
– gondolta Kame.

- Na és ki volt az? – kérdezte.
- Egy olyan személy, aki átváltoztatott engem valami mássá, valami újjá és egyben veszélyessé. – Kame hátán végigfutott a hideg és már nem tudta, mire gondoljon.
- De hát mivé vagy kivé?
- Vámpírrá… - mihelyst a fiúk meghallották a szót, úgy ahogy voltak, kidőltek a szekrényből, Koki és Ueda rejtőztek oda. Junno és Maru is előrohantak a konyhaajtó mögül egy emberként. Csomó ideig csak álltak – illetve feküdtek – aztán Kokiból kitört a nevetés. Jint sokkolta a semmiből előkerült KAT-TUN, a fiúkat pedig Jin vallomása. Nem tudták, hogy most röhögjenek vagy sírjanak, annyira lehetetlen egy helyzet volt.
- Ezt most komolyan mondod? – kérdezte a kicsit lenyugodott Koki.
- Halál komolyan! – mondta Jin. – De ti mi a fenét kerestek itt?
- Hosszú történet… - csillapította Kame. – Nem akarod tudni!
- Dehogyisnem! – erősködött Jin.
- Amúgy át is változol, meg vért szívsz? – tette fel a kérdést Maru, de ezzel óriási baklövést követett el. A saját életüket tette Jin kezébe és ő persze nem tudott ellenállni, még nem volt önkontrollja.
- Megmutassam???
 
VÉGE

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

:D:D:D

(szerki, 2010.07.04 15:05)

Wáá, Miya~~~. Olyan jó ilyen komit olvasni :D Örülök, hogy tetszett. :D Majd igyekszem még ilyeneket írni :P

váá :D

(Miya, 2010.07.04 12:44)

Júúj Yoko, ez nagyon nagy lett. :D Kame itt a végén... hogy nem bírta elfojtani a kérdéseit. xD Meg aranyosak voltak amúgy. :D Hát, köszi, hogy olvashattam. :P Nagyon tetszett. :D szméletlen jó lett. :) Még ilyet kérünkszépen! :)

arigatou!

(szerki, 2010.05.26 16:13)

Júj, tényleg? Hát annak nagyon örülök. És nagyon szivesen! :)

nyamnyam

(Naomi, 2010.05.21 15:20)

Nyááá jól reméltad tényleg nygon teccik pont illik a hangulatomhoz.
Domo Arigatou Gozaimasu! =D