Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az első ,,hétforduló napja

2009.08.31

Az első ,,hétforduló" napja

Reggel arra ébredtem, hogy valaki kopogtat az ajtómon. Ránézek az órára, még csak fél kilenc van. Kikecmergek az ágyból, ekkor újabb kopogást hallok a bejárati ajtó felől.
- Megyek már! - mondom egy kicsit hangosabban a megszokottnál. Felkapok magamra egy köntöst, hiszen bárki lehet az. Odasietek az ajtóhoz és kinyitom. Jin áll előttem, valamit szorongat a kezében.
- Beengednél végre? Megfagyok idekint. - azzal szépen beengedi magát az ajtómon és kényelmesen elhelyezkedik a kanapén, miután megszabadul a téli cókmókoktól. Én csak álmos fejjel figyelem, hogy mit csinál, nem szólok egy szót sem.
- Ne mondd hogy még csak most keltél fel...- mondja csodálkozva Jin. Én még mindig kómás vagyok, ezért csak ennyit mondok.
- Talán baj? - és ásítok egy nagyot.
- Elfelejtetted, hogy mi van ma? - kérdezi szemrehányóan.
- Szombat van Jin, mára nem terveztem semmit. De mondd, miről beszélsz? - nézek rá kíváncsian.
- Hát te tényleg nem tudod Kazu?
- Nem, bökd már ki. - mondom egyre türelmetlenebbül.
- Ma van egy hete, hogy bevallottuk egymásnak az érzéseinket.
- Hurrá, eltelt egy hét. És akkor? - mondom kicsit sem lelkesen. Majd újra ásítok egy nagyot.
- És akkor? Meg kell ünnepelnünk valahogyan. Most az első ,,hétfordulónk" van. Egy hetesek vagyunk Kazu. Feltudod ezt fogni?
- Jin, olyan nincs hogy hétforduló. Azt még nem szokták ünnepelni. Ha már eltelt egy hónap, akkor ünnepelhetünk. De egy hét még csak egy hét. Érted?
- De hiszen azaz egy hét is éveknek tűnik, mert boldogságban tölthettem el veled.
- Jajj de drága vagy. Valóban annak tűnik, de várd meg míg letelik egy hónap. Akkor még nagyobb okunk lesz az ünneplésre, oké?
- De csak úgy nem tehetjük meg? Szórakozzunk!
- Nekem az is szórakozás ha veled lehetek. Nem számít hol és mit csinálunk éppen, a hangsúly rajtad van, a személyen akit szeretek.
- Én is szeretlek Kazum! De akkor mit kezdjünk a pezsgővel amit hoztam?
- Te pezsgőt hoztál erre az ,,alkalomra"?
- Gondoltam, jó ötlet. Iszogatunk, közben jól elvagyunk stb.
- Az ötlet nem rossz. Talán be kéne rakni a mélyhűtőbe, hogy jó legyen.
- Igen, az jó lesz. De akkor most mégis ünneplünk?
- Ha már elhoztad, ne vesszen kárba... - mosolygok huncutul.
- Rendben, és addig mit csinálunk?
- Én szépen visszamegyek a hálószobába és elalszom...xD Ha akarsz velem tartasz kizárólagosan alvás céljából, ha nem, akkor nyugodtan azt csinálsz amit akarsz, csak engem hagyj aludni.
- Veled megyek, egyedül úgysem tudnék mit kezdeni magammal.
- Oké. Öltözz át ha szeretnél, a szekrényben találsz néhány nagyobb pizsamát, ami rád is jó lesz.
- Nem kell, csak leveszem a pulcsim mert már melegem van, de amúgy így is jó lesz.
- Ahogy gondolod. - azzal levettem magamról a köntöst, csak egy boxeralsó volt rajtam és visszabújtam a jó puha ágyikómba. Jin is befeküdt mellém és a hajammal kezdett játszani.
- Kazu! - ránézek és várom mit akar.
- Kazuu! - mélyen a szemébe nézek és felemelem a fejem, hogy lássa fel vagyok.
- Kazukazukazu!
- Mi az Jin? Fel vagyok! Mondd!
- Mikor fog letelni az egy hónap?
- Három hét múlva Jin... - mondom, majd visszateszem a fejem a párnára és lehunyom a szemem.
- Kazuuu! Már alszol?
- Igen Jin. - mondom becsukott szemmel.
- Kazu, akkor hogyhogy válaszoltál?
- Úgy hogy még nem aludtam.
- De hát az előbb azt mondtad mikor kérdeztem hogy igen Jin.
- Ne fárassz kérlek.
- Rendben.
Fél perc múlva:
- Kazuuu!
- Mi az már megint Jin?
- Nem felejtettél el valamit?
- Mit Jin?
- Nem raktad be a pezsgőt a hűtőbe.
- Fenébe Jin, hamarabb nem tudtad volna mondani?
- Nekem is csak most jutott eszembe...
- Hjaa, megyek beteszem. - mondtam egy nagyot sóhajtva. Kikeltem az ágyból és kimentem a nappaliba. A pezsgő ott pihent a kanapén, ahogy Jin otthagyta. Fogtam és betettem a mélyhűtőbe. Aztán visszamentem a hálószobába.
- Kazuuu! Tudtad hogy milyen szexin nézel ki boxeralsóban? - kérdezte pajkosan Jin. Erre én csak mosolyogni tudtam, majd visszabújtam az ágyba.
- Jiiin! Ne hízelegj mert tudom, hogy mire megy ki a játék...
- De most miért nem?
- Csak mert.
- De már olyan régen csináltuk... - biggyeszti le az ajkát.
- Hah? Mikor is, jaigen. Pontosan tegnap este Jin.
- De az már régen volt. Most akarlak!
- Nyugiii Jin. Ma nem csinálunk perverz dolgokat. Ma van a ,,hétfordulónk". - nevetek, majd ismét lecsukom a szemem. Egy ideig még Jin próbálkozik, de én kitartóan ellenállok neki. Egy kis idő múlva elaludtunk és kb. dél körül ébredtünk fel.
- Ohayou! - mondom kómásan Jinnek aki előttem pár perccel ébredt fel.
- Ohayou! - mondja Jin. Ő egész élénk volt ahhoz képest hogy mennyit aludt.
- Jól aludtál? - kérdeztem tőle.
- Pompásan. - válaszolt mosolyogva.
- Szerinted jó már a pezsgőnk? - kérdezte tőlem.
- Hát, volt ideje rá hogy behűljön. Megyek megnézem.
- Oh.
Azzal kikeltem az ágyból és elindultam a konyha felé. Kinyitottam a hűtőt, aztán a fagyasztó részét és kivettem a pezsgőt. Az szó szerint befagyott. Megráztam az üveget és csak jég volt benne, meg sem mozdult.
- Hát ez jól lefagyott...- mondtam hangosan. Ekkor Jin karját éreztem a derekamon, hátulról átölelt és nem akart elengedni. Én csak belenyögtem az ölelésébe majd egy gyors mozdulattal az arcához nyomtam a pezsgős üveget.
- Héj! Ez nagyon hideg. - ugrott el Jin.
- Tudom... - mondtam nevetve.
- Ezt még visszakapod! - mondta durcásan én meg elkezdtem szaladni a házban. Ő kergetni kezdett aztán megpróbálta rám vetni magát. Én ismét hozzányomtam az üveget, mert a világért se raktam volna le. Ő viszont kivette a kezemből és letette a földre, miután hozzáérintette a hasamhoz.
- Ez érzékenyebb pont volt. - mondtam.
- Ez kiteszi a te kettő húzásodat. - mondta fölényesen.
- Áh, ez nem ér.
- De igen! - nem tudtam mozdulni Jin szorításából, szó szerint ketrecben éreztem magam, de egyben jó érzés is volt hiszen az én Jinem karjaiban lehettem.
- Elengednél? - kérdeztem tőle.
. Eszemben sincs.
- Nande?
- Mert már kivagyok rád éhezve.
- Jiiin! Mondtam hogy nem csináljuk.
- De miért nem?
Ekkor kopogás hallatszott az ajtón.
- Valaki kopog. - jegyeztem meg.
- Akkor nyisd ki az ajtót.
- De hogy ha egyszer rajtam fekszel?
- Ja, bocs... - azzal leszállt rólam és én elindultam az ajtó felé.
- Ki lehet az? - gondolkoztam.
- Igen?
- Szia. Koki vagyok. Beengedsz?
- Szia, Persze, gyere. - kinyitottam az ajtót és beengedtem őt.
- Miért jöttél?
- Mert unatkoztam otthon. Jé, szia Jin.
- Szia Koki!
- Megzavartam valamit? - kérdezte Koki nevetve. Nem is csoda mivel Jin még mindig a földön feküdt.
. Áh, dehogyis... - mondtam.
- Nem, semmi érdekeset nem csináltunk. - mondta Jin.
- Aha, és akkor miért fekszel a földön Jin?
- Ano...elestem... - mondta Jin, de ő maga sem hitte el amit mondott.
- Áh, persze. - mondta Koki.
- Most mit csináljunk? - kérdeztem.
- Te vagy most otthon, mond meg te! - mondta Koki.
- Hát...Jin? Te mit mondasz?
- Gőzöm sincs. De egy biztos én már éhes vagyok. Enni kéne valamit. Mi van itthon?
- Még nem voltam boltba, este meg már nem volt kedvem elmenni, tehát elvileg semmi. Van egy befagyott pezsgőnk, de azzal jelenleg nem tudunk mit kezdeni...
- Akkor mi lenne ha elmennénk egy étterembe? - javasolta Koki.
- Jó ötlet. - mondta Jin.
- Akkor várjatok, rendbe szedem magam és mehetünk.
Jin is felöltözött abba amibe jött, Koki le sem vette a kabátját. Én jól felszerelkeztem téli cuccokkal mert mindig én vagyok a legfázósabb a csapatban. Kabát, sapka, sál, kesztyű. Minden ami csak jöhet. Fél óra múlva készen lettem és kiléptünk az ajtón.
- Melyik étterembe menjünk? - kérdeztem.
- Ismerek egy új helyet, most nemrég nyílt. Megnézhetnénk azt. - mondta Jin.
- Rendben. Mi a neve?
- Sakura étterem, ha jól emlékszem.
Hívtunk egy taxit, bemondtuk az étterem nevét és elindultunk. 20 perc alatt megérkeztünk.. Bementünk, foglaltunk egy asztalt és elkezdtük nézegni az étlapot.
- Mit kéne enni? - kérdezte Jin.
- Szerintem én udon tésztát eszem egy kis szójaszósszal a tetején. - szólalt meg Koki. (nem tudom szokták-e ezt így enni, csak ez jutott eszembe...)
- Nem is rossz ötlet. Már úgyis régen ettem olyat. - mondtam.
- Akkor eszek én is azt. - mondta Jin.
Jött a pincér és felvette a rendelést. Pár perc múlva megkaptuk a kajánkat és hozzáláttunk enni.
- Aú, ez még forró. - szóltam, és közben lihegtem.
- Mit gondoltál? Hogy jéghidegen hozzák ki neked? - kérdezte Koki.
- Ne fárassz már! - mondtam.
- Lehettél volna óvatosabb is. - aggódott Jin.
- Majd igyekszem az lenni. - mondtam neki.
Az étterem nagyon szép volt belülről, nem sokan voltak bent, mert még annyira nem volt ismert. De jobb is volt így. A színei jó hangulatot teremtettek és a zene is jó volt ami a háttérben szólt. Kellemes hely volt.
- Máskor is jöhetnénk ide. - javasolta Koki.
- Szerintem is. - mondtam.
- Egyetértek, jó kis hely. - szólt Jin is.
- De legközelebb már a KAT-TUN összes tagját elhozzuk ide. - mondtam majd készülődni kezdtünk. Kértük a számlát, fizettünk és távoztunk az étteremből. Kint borzasztóan hideg idő volt, hiába voltam rendesen felöltözve, még így is fáztam.
- És most? Hogyan tovább? - kérdeztem a fiúkra nézve.
- É-én m-majd m-meg f-fagyok... - mondta vacogva Jin.
- Én is. - szólt Koki. - Valami meleg helyre menjünk!
- De hova? - nem volt egy darab ötletem sem, ahogy a többieknek sem.
- Amíg nem tudjuk, merre tovább, talán jobb lenne ha sétálnánk egyet, mert ha egy helyben állunk csak még jobban fázunk. - ajánlotta Koki.
- Igazad van. Sétáljunk! - mondtam.
- H-hai! - vacogta Jin.
Elindultunk a járdán, azt sem tudtuk hol vagyunk, csak mentünk össze-vissza... Hirtelen meghallottunk valami zenét.
- Ez a telefonom lesz. - mondta Koki és keresgélni kezdett a kabátja zsebében.
- Moshi-moshi! - szólt bele.
- ...
- Hai.
- ...
- Ott leszek.
- ...
- Nem gond.
- ...
- Fél óra múlva odaérek.
- ...
- Szia!
Letette a telefont.
- Ki volt az? - kíváncsiskodtam.
- Az anyukám. Haza kell mennem segíteni valamiben. Már indulok is, hogy odaérjek. Gomen omaira. Ja!
- Értjük. Semmi baj, menj csak. Elleszünk mi ketten is. Ja! - mondtam.
- Ja! - mondta Jin is.
Koki hívott egy taxit, beszállt és láttuk amint távolodik. Mi csak néztük a kocsit, utána egy ideig nem szóltunk semmit. Jin szólalt meg előbb:
- Kettesben maradtunk ismét.
- Hai.
- Sétáljunk haza, hozzád, vagy hozzám?
- Előbb hozzám a pezsgőért, aztán mehetünk hozzád. Oké?
- Hai.
Igazán jó érzés volt mikor megérkeztünk hozzám és meleg levegő csapott meg. Egyből kiolvadtam...xD
- Áh de jó ez a meleg végre. - könnyebbült meg Jin és már abbahagyta a vacogást.
- Talán mégsem kéne hozzád menni. Én még egyszer nem rakom ki ma a lábam az ajtón. Az holtbiztos.
- De én sem...
- Úgy érted, hogy itt alszol?
- Igen, pontosan.
- Örülök neki.
- Örülök, hogy örülsz. - mindketten elmosolyodtunk.
- Megnézem már azt a fránya pezsgőt. - azzal elmentem a konyhába. Már kiolvadt és a hőmérséklete is pont megfelelt a fogyasztásra. Kitöltöttem az italt két pezsgőspohárba, amikor hallom hogy Jin kiabál.
- Kazuuuuu!
- Mingyárt megyek Jin. - kiáltottam vissza.
- Kazuuuu, most gyere ezt látnod kell!
- Megyek már!
- Ez gyönyörű Kazu. Életembe nem láttam ilyen szépet.
- Mi az Jin?
- Gyere, nézd meg! - mentem is, kezemben az itallal. Mikor beértem a hálóba, Jin az ablakra volt tapadva és nézett kifelé. Odamentem hogy megtudjam mit néz annyira és gyönyörű látvány tárult a szemem elé. A háztetők fehérbe öltöztek. Közben pedig megállás nélkül, óriási pelyhekben hullott a hó.
- Jin, ez csodálatos. - álmélkodtam.
- Ugye mondtam, hogy az. - a kezébe adtam a poharat és pezsgőt iszogatva figyeltük a hóhullást.
- Ez az első közös havunk. - mondta Jin.
- Ezt soha nem felejtsük el Jin, igaz? - mondtam neki.
- Igaz, Kazu! - igazán romantikus pillanatok voltak ezek.
Kis idő múlva beesteledett és a havazás is elállt már. Én a konyhában tevékenykedtem, amíg Jin letusolt. Utána én is elmentem lezuhanyozni és mire visszaértem, Jin már az ágyban feküdt. Átöltözött az egyik pizsamámba míg tusoltam. Én is átvedlettem...xD Óvatosan befeküdtem mellé az ágyba, nem akartam felébreszteni. Nagyon kawaii amikor alszik, mert olyankor ártatlan és olyan gyerekes. Ezért szeretem nézni őt alvás közben. Most is így tettem és lehet hogy megérezte a tekintetemet, vagy nem tudom miért, de felébredt és kinyitotta a gyönyörű szemeit. Elmosolyodott, ahogy meglátott.
- Nem bírtam már várni rád Kazu, elnyomott az álom.
- Semmi baj Jinjin.
- Kazu, nemsokára itt a karácsony.
- Tudom.
- Jó lenne ha együtt tölthetnénk, nem gondolod?
- Deigen. Én is úgy szeretném.
- Az lesz az első közös karácsonyunk.
- Igen, ez alkalommal nem magamba töltöm a karácsonyt, hanem veled. Már nagyon várom.
- Ore mo.
- ...
- Itt az ideje, hogy aludjunk, már én is nagyon álmos vagyok. - mondtam.
- Rendben. De nem felejtettél el valamit?
- Micsodát?
- Még nem adtál jóéjtpuszit...
- Ne aggódj, megkapod ami jár. - azzal odahajoltam hozzá és egy lágy puszit leheltem az ajkaira. Mikor elakartam húzódni, ő a szám után kapott és hevesebben kezdett csókolni.
- Na...de...Jin! Már...meg...beszéltük...hogy...ma...nem...fogunk...semmi...ilyet - szúrtam közbe a szavaimat egy-egy levegővétel közé. - ...már...álmos...vagyok. Befejezte egy fél perc múlva.
- Most nem terveztem ,,olyat". Már csókolózni sem szabad?
- De szabad, csak...mindegy. Aludhatunk?
- Mostmár igen. - mondta elégedetten Jin, mint aki megkapta a napi Kazuadagját.
- Oyasumi Jin!
- Oyasumi!
Közelhúzódtunk egymáshoz és egymás karjaiban aludtunk el. Így telt el az első ,,hétfordulónk"  napja. ^_^

Vége

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

hihi

(Yoko, 2009.09.08 06:48)

Örülök, hogy tetszett. Szivesen írtam, és alap hogy olvashatod! chu

:):)

(Miya, 2009.09.04 18:59)

Jajj Yoko, ez nagyon aranyos lett. :) Egyszerűen... nem tudok mást mondani rá, aranyos. :) Köszi, hogy megírtad, és olvashattam. :)